Melissa Landers: Elidegenítve

Immár két éve, hogy a L'eihrek felfedezték az emberiséget, a kezdeti izgalom utáni feszültség pedig egyre csak nő. Carának lehetőséget ajánlanak fel: részt veht egy nem éppen mindennapos cserediákprogramban, amelynek keretei között egy idegen fiú (név szerint Aelyx) utazik hozzá, majd fordítva. Ám a kapcsolatuk kialakulásával párhuzamosan az emberek dühe is nő...

 

Idén ismerkedtem meg a Maxim kiadóval, azon belül is a Dream válogatással, és eddig kifejezetten tetszenek a könyveik. Elkapnak egy bizonyos hangulatot, egyfajta.... nem is tudom, mesés realisztikusságot, és ezt néha egyszerűen csak jó olvasni. (Korábban csak a Bűbájtalant olvastam tőlük, és eddig egyértelműen annak második része, a "Tükröm, tükröm..." az abszolút kedvenc.)

A főhősnővel alapjáraton egész jól kijöttem, csak egészen ritkán fordult elő, hogy az őrületbe kergetett. Úy általánosságban jól kezelte a helyzeteket, oldotta meg a problémákat. Egyedül a vége felé és még egy-két helyen éreztem úgy, hogy agyonütném egy... hát, nem is tudom, mivel. 

A történet felépítése izgalmas és fordulatos, csupán egyszer akadtam el hosszabban, a tipikusan beálló "minden rossz" résznél. Egyértelműen megérte továbbolvasni, ugyanis az utána következő "mindenki összejön mindenkivel" rész már sokkal izgalmasabbnak ígérkezett. Remélem, ez nem számít spoilernek.

A L'eihrről kiderülő apróságok csak még érdekesebbé tették az olvasást. A zokásai, a köszönésük,a véleményük bizonyos dolgokról, az állataik... látszik, hogy az írónő tényleg alaposan kigondolta, aztán pedig szépen és fordulatosan vetette papírra. Cara blogbejegyzései remekül kiegészítették a sztorit, tényleg szorult belé egy jó nagy adag újságírói ösztön. (Most ezen elgondolkoztam. Mi az, hogy beleszorult az ösztön? Ez így hogy lehetséges? MIndegy is.)

Ezen kívül Aelyx karaktere is megfogott. Szemmel láthatóan óriási jellemfejlődésen ment keresztül. Az elején érzéketlen volt és és arrogáns, a végére meg... hát, még mindig arrogáns, de kedves és sokkal együtt érzőbb.

SPOILER Ericet nagyon sajnáltam, ő talán az egyetlen, akit úgy igazán megszerettem. SPOILER VÉGE A L'eihr lányt rühelltem.

 

Eric. Főleg a végére. A legidegesítőbb szereplő pedig minden kétséget kizáróan az egyetlen lány l'eihr cserediák. Hogy is hívják... aki olvasta, úgyis tudja, kire gondolok.

 

Azoknak, akik egyszerre vágynak enyhe sci-fire, problémamegoldásra és romantikára.

 

Összesítve: Tetszett, megérte kivenni a könyvtárból. Most éppen a Testbérlőket olvasom, és nem, még mindig nem unom a disztópiákat. Nem is értem, miért. MIndenesetre ez igen egyedinek ígérkezik. (És végre olvasok még valamit az Agave kiadótól. Azt hiszem, többet kéne nézelődnöm a választékukban, ugyanis eléggé az én stílusom... majd a következő kritikában alaposabban kifejtem.) Addig is, mindenkinek további szép hetet!

 

E M :)