Marissa Meyer: Cinder
A történet röviden:
A szerző egy disztopikus világba kalauzol el minket, ahol a Hold rejtélyes lakóitól mindenki retteg, és ahol a kiborgokat szinte tárgyként kezelik. Főhősünk, Cinder, tagja a második "csoportnak", már ha nevezhetjük így a fémtestrészekkel rendelkező egyéneket. Szerelőként éli mindennapjait mostohaanyja, két mostohatestvére és Iko, az android társaságában, de nehéz helyzete ellenére is nagyjából normálisan. Ám mindez megváltozik, amikor a vírus immár a közvetlen környezetét fenyegeti, ráadásul jön Kai herceg, ráadásul behívják a kastélyba, ráadásul... nem fogom nektek elrontani. Mert ezt ki kell élvezni.
Véleményem:
Hmmm, hol is kezdjem.
Be kell, hogy valljam, első olvasásra engem nem nyűgözött le túlságosan. Be is fejeztem annyival, hogy aranyos. De ahogy telt az idő, fokozatosan döbbentem rá, milyen jó is ez a könyvecske.
- A felvázolt világkép kifejezetten kreatív, de ezt főleg a második részben érzékeltem. A felépített társadalom nem csak egy problémával küzd, ami kell, az modern, ami meg nem, az maradt a régiben. Az internet kellő figyelmet kap, hiszen ha csak azt nézzük, már ma mennyire fontos szerepet játszik az életünkben, képzelhetitek, mi lesz száz év múlva! Csodálkozom is, hogy ez a legtöbb jövőben játszódó regényben nem kap kellő hangsúlyt.
- A karakterek érdekesek, a főhős szimpatikus, mégsem hagytak igazán mély nyomot bennem. Jók, de szerintem nem kiemelkedőek.
- És igen, ez egy mesefeldolgozás, de igazából sokkal több annál. Van bátorsága elrugaszkodni az alapjaitól, de közben az eredeti történet valahogy... nem is tudom, keretbe foglalja a cselekményt. Ha bele akarod ásni magad a műfajba, (van ilyen kifejezés?) érdemes ezzel kezdeni. Mert fordulatos, helyenként aranyos, olvastatja magát, sci-fi.
- A borító nekem bejön, mind a magyar, mind az angol változat. Sőt, kifejezetten szép. (Számomra) nem az a fajta, amit órákig néz az ember megbűvölve, inkább a hú-de-szép-megveszem kategória.
- Bármennyire is tetszik, természetesen ez a mű sem tökéletes.Talán az egyetlen nagyobb hibája, hogy a csavar, amire felépült a történet, engem egyszerűen nem lepett meg. Nem árulom el, de aki olvasta, az tudja. Jobb lett volna, ha nem találom ki szinte már első említésre. Ennek ellenére tessék elolvasni, ha szereted az ilyen típusú könyveket, mert nagyon jó!
Kedvenc szereplőm:
Egyértelműen CInder. Habár Iko-t és Kai császárt is nagyon szeret(t)em, nem is tudom, miért, de valamiért ő áll a legközelebb hozzám. Talpraesett, de néha mégis suta, okos, de hoz rossz döntéseket, és ettől vált olyan emberivé, olyan szerethetővé. Ja, és plusz pont, amiért nem a megszokott amerikai helyszíneken játszódik, ez olyan kellemesen frissítő volt a sok New York-i disztópia után.
Ennyi lett volna a kritikám, és nem jut eszembe semmilyen frappáns búcsúzó mondat.
E M