Amerika kapitány: Polgárháború (Az eleje spoiler mentes)
Sziasztok!
Még szombaton, a nővérem, egy üdítő és egy csomag chips társaságában megnéztem a Marvel legújabb filmjét, és..... /dobpergés/ .... valami eszméletlen jó volt! Nem tudom pontosan, ki hogy van vele, de nekem van egy új kedvenc Marvl-filmem. (Jó, jó, talán nem ez lett a legkedvencebb, de mindenképpen benne van a top 3-ban.)
Jól ütemezték és váltogatták a vicces és a komoly pillanatokat. Nem viccelték el az egész filmet, de mégis pont a megfelelő mennyiségű humort rakták bele. (Egyébként mázli, hogy viszonylag korán láttam, így eyetlen spoilerbe sem futottam bele véletlenül.) Tetszett, hogy sokszor csupán egy képváltásal (akciójelenetről egy csipet paprikára, már aki érti) meg tudták nevettetni a nézőteret. A látvány természetesen fenomenális, de ezt már megszoktuk. Volt néhány nagyon művészien eltalált kameraáéllás, ami nálam plusz pont.
Persze, beszélhetnék akármennyit látványról meg humorról, ha csak ennyi lenne benne, elkönyvwelhetnénk egy átlagos Marvel-mozinak. A film igazi erénye az, hogy meglepett. Olyan okosan lett összerakva az egész, utalásokkal tűzdelve de nem túlutalgatva, (van ilyen szó egyáltalán?), csavarokkal tűzdelve és mégsen túlcsavarozva. (Na jó, azt hiszem, hanyagolnom kéne ezeket a szóképeket.) Sosem tudni, mi történik legközelebb, vagy ha mégis rájöttem egy apróságra, az is inkább vicces volt, nem zavaró.
Na jó, az, aki még nem látta, itt fejezze be az olvasást, és nem, tudom, hogy mira gondolsz, akkor sem görgeted tovább, hanem elrohansz a legközelebbi moziba, és megnézed, mert (még ha nem is vagy képregényrajongó, még ha nem is tetszik majd annyira, mint nekem,) ezt egyszerűen látni kell. Mostantól pedig:
(hahh, végre tényleg odaillik valahova ez a kép.)
OKé. Most, hogy magunk között vagyunk, kezdődhet az igazi kibeszélés.
Amiért igazán kiemelkedő a Polgárháború, az az, hogy egyáltalán nem egy átlagos történetet kapunk (bár nekem azzal sincsen különösebb bajom). Nem az van, hogy mindenki megküzd egy nagy gonosz ellen. Nem. Az ellenség itt a háttérben lapul meg, viszont nem ő az egyetlen konfliktusforrás. Az emberek hozzáállása és félelme, az egymás közötti düh és félreértések – ezek azok, amik igazán veszélyesek.
A történet egyébként több szálat is nyitva hagyott (például akár a Hydrával kapcsolatban, és engem kivétel nélkül érdekelnek ezeknek a folytatásai.
Mindegyik karaktert már motivál, mindenki más alapján dönt, majd ezeket szépen sorban befolyásolják az események úgy, hogy minden cselekedete a személyiségének egy részét tükrözi. Egyszerűen zseniális! Kiemelnék pár karaktert.
- Fekete párduc – imádtam. A mozgása, a kinézete – mind valami eszméletlenül királyra sikeredett. A motivációja már az apja halálától tisztán kivehető, ez a személyes indok megtriplázza az eltökéltségét. Viszont tetszik, ahogyan később ezen át a ködön át meglátja a valódi indokokat, és itt megmutatkozik a későbbi jelleme is. Az a jelenet pedig, ahogyan végül nem öli meg a főgonoszt, nagyon kifejező. AZ utójelenet pedig csak még kíváncsibbá tett. (Csak így zárójelben: csak nekem tűnt fel, hogy ennek a karakternek mennyire nagyon jó volt a szinkronhangja? Alapvetően sem szinkronellenes nem vagyok, sem az ellentéte, viszont ez most nagyon tetszett.)
- Pókember – Habár nagyon örültem, hogy végre szerepelhet a Marvel-moziuniverzumban, a film előtt a lecserélését nem tartottam valami jó ötletnek. Viszont működött! Ott volt, poénkodott, hálókat lőtt, pókember volt. Nem komolykodták túl, hiszen ő mégiscsak egy gimnazista. Végül a ruhája sem volt rossz, és még a választ is megkaptuk, hol volt a New York-i csata alatt. Sehol. (Egy jelenet volt összesen, amikor egy kicsit furcsán éreztem magam, ugyanis rájöttem, melyik oldalon is van most ő, de ez is teljesen érthető és jogos.)
- Vízió + Skarlát boszorkány: IGEN! IGEN, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN! Nem tolták a képünkbe, de közben mégis..... jaj, de várom már a Végtelen Háború-t. (Egyébként semelyikük sem kapott valami nagy szerepet, viszont az a kevés nagyon ott volt. )
- Amerika kapitány és Vasember: Én... én már nem is tudom, mit mondjak. Jöhetnék a szokásos sablonokkal, olyanokkal, mint az érthető motiváció, a jellemfejlődés és a személyt megmutató pillanatok, és mind igaz lenne. Tetszik, hogy a film nem áll az egyik vagy a másik oldalra, és a nézőkkel sem teszi ezt, ehelyett több szemszögből ia bemutatja a történéseket. Mindenkinek megvannak a fordulópontjai, az érvei, a tettei, és ez az egész olyan zseniális, hogy arra nincs is több szó. Na jó, talán mégis. A filmnek (Szerintem) két igazán ikonikus harcjelenete van. Az egyik a sokat emlegetett reptéri összecsapás, ami bár nagyon, de nagyon-nagyon-nagyon jól kivitelezettésizgalmasésérdekesésszuper, én most mégis a másikról szeretnék beszélni. Arról, amikor Amerika kapitány, a Tél katonája és Vasember harcolnak, miután ez utóbbi megtudta, hogy hogyan haltak meg a szülei. Én annál a jelenetnél egyszerűen csak... megijedtem. Szinte félelmetes volt, ahogyan összecsapnak ezek az erők, ennyi érzelmet belevíve. Az egyik legkomolyabb küzdelem, amit valaha láttam a Marvelnél, tökéletesen odaillett.
- Peggy: Nagyon közhelyes és gyerekes lenne egy szomorú szmájli? Tudjátok mit, nem érdekel. :(
- Hangya: Nem volt különösebb szerepe, de ott volt, hozta a humorát, hozta a személyiségét, erősítette a csapatot. És persze megnőtt jó nagyra.
- Buckey: Érdekes, amint ő keresztülmegy, és az is, ahogyan kezeli ezt az egész helyzetet. A lezárása is érthető.
Hosszú lenne felsorolni mindenkit, így nem is fogom megtenni. Hulk és Thor ugyebár nem szerepeltek, de ez szerintem így is volt jó, hiszen nem a Bosszúállók harmadik részét vártam. Őszintén szólva nekem még az a két pici szerelmi szál-szerűség is tetszett, jöhetne még. (Tudom, ízlés kérdése, de akkor is. :))A film profin bánik az emberi kapcsolatokkal. Több jelenet is érdekes kérdéseket vetett fel, ugyanis ebben a történetben az a különleges, hogy ők igazából nem ellenségek. Fekete özvegy és sólyomszem, Vanda és Vízió: ugyan csak egy-egy jelenetet kaptunk, de abban az egy-egy jelenetben is rengeteg volt. Van, ami megrázó, van, ami vicces, néhány dolog elszomorít, mások pedig megnevettetnek. És pont ettől olyan jó az Amerika kapitány: Polgárháború.