Anna Banks: Poszeidón
A történet röviden:
Véleményem:
22:1??: Még úgyis van egy csomó időm, haladok vele egy kicsit.
00:01: Most már lassan befejezem az olvasást, elhatároztam, hogy időben fekszek le.
01.00: Oké, csak még egy kicsit...
01.30: Ígérem, kettőkor abbahagyom, de tudnom kell, mi történik!
02. 10: Ezt most már kiolvasom, nincs olyan sok hátra.
02.50: Az nem lehet, hogy már is vége, ide a folytatást! MOST! AZONNAL!
Ha egy szót kellene mondanom erről a könyvről, akkor az a letehetetlen lenne. Annyira letehetetlen, hogy még az olvasásomat sem jelöltem időben a moly-on, egyszerűen nem tudtam elszakítani magam. Mostanában rengeteg könyvvel az a bajom, hogy beleunok. Eljön egy pont, amikor már nem érdekel, mi lesz, nincs kedvem folytatni. De itt nem. Beleolvastam, és mire észbe kaptam, már majdnem elértem a harmadáig. (Na jó, épphogy túlmentem a negyedén, de akkor is.)
Amennyit eddig áradoztam róla, a gyanútlan olvasó azt hiheti, ez a mű hibátlan. Pedig nem. Igen, voltak apróságok, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, de egyik sem olyan nagy, hogy ne szívódna fel, amíg beszippant minket a könyv. Mert bizony, azt teszi. Beránt, és egész végig bent tart, letehetetlen, izgalmas, és nem érdekel, hogy szóismétlés, ezt muszáj még egyszer leírnom.
Még valami. SPOILER. Habár sejtettem a csavart, ami következett, nem voltam száz százalékosan biztos benne, és kifejezetten jólesett egy kicsit meglepődni. Most elgondolkoztam a könyves kifejezéseken. Ha vizuálisan próbálnánk meglejentetni, összefűzött szálak lennének, néha egybefonódva, máskor párhuzamosan futva. Egy-kettő szabadon lengedezne, és az igazán jó regények vége felé állandóan csavargatnák őket, hogy a végén tisztán fussanak be a lezárásba. Öööö... hol is tartottunk? A végkifejlet. Hogy tényleg félvér. SPOILER VÉGE.
Raína és Tóraf (a nevek ne ijesszenek el) aranyosak voltak a maguk módján, remélem, ez nem számít spoilernek. Érdekes módon a fő szerelmi történet hozott lázba a legkevésbé, sokkal jobban érdekeltek a mellettük futó szálak. Nem kezdünk képzelődni, nem kanyarodunk el a témától. A karakterek. Szerintem szimpatikusak, de egyik-másikon kívül nem igazán nőttek a szívemhez. Kivéve persze azt a hármat, aki igen.