Dan Wells: Részben ember

Utálom. Utálom a gépemet. Elveszett az egész blogbejegyzés, a kritikám, most kezdhetem elölről az egészet. Bocsi, az előző lelkes és elvetemült olvt. most csak simán ideg vagyok.:/

Én nem tudom, mi van Dan Wells könyveivel, de mindet lespoilerezem magamnak. Mindet. Öhm, a történet. Bocsi, egyszer már leírtam, a fülszöveget megnézhetitek itt:

https://moly.hu/konyvek/dan-wells-partials-reszben-ember

Véleményem:

Nekem nincsenek előítéleteim a YA disztópiákkal kapcsolatban. De még ha lettek volna, ez a remekmű mindet eloszlatná. Nem is tudom, hol kezdjem.

A felépített világ, a konfliktusok, minden annyira valóságos, szinte már kézzel fogható. Nem az a tipikus, ahol egy, tök egyértelmű problémával fog küzdeni, nem. A helyzet itt feszültséget keltő, bonyolult, és mélyen gyökeredzik a kultúrákban. Nem próbál semmi magasztosat mondani az emberiségről, egyszerűen csak az, ami: egy csoport, aki a túlélésért küzd. Semmi menő felszerelés, semmi fölösleges vérfröcsögés, hogy realisztikusnak hasson, dehogyis! A szerző mindezt az érezhető feszültséggel, az emberi, szerethető karakterekkel éri el. Az elején és a végén bevallom, egy kicsit összezavarodtam a sok információtól, de ezen kívül a történetmesélés szinte már a zsenialitás határát súrolja.

Beszippant, bevonz az ő saját világába, és nem is ereszt el egyhamar.

Különösen tetszett, hogy ez nem egy tipikus "romantikus történet". Kiraának már eleve van barátja, de nem tökéletes a kapcslatuk. Boldogok, de közben mégis... ennyi üzenet, és még csak az egyik mellékszálnál tartunk! 

Apropó, Kira. Bátor, intelligens, néha hoz rossz döntéseket, helyenként önfeláldozó, de belül mégis csak egy lány. Egyszerűen fantasztikus. Nem is sokkal inkább: fantasztikusan egyszerű, de közben mégis összetett. Apró mozzanatokból ismerjük meg őt, és még így is marad bőven mit feltérképezni - gondolom, ezekre majd fény derül a folytatásokban. 

Nekem ez az első könyvem a szerzőtől, de gyanítom, hogy nem az utolsó. Nem tudom, mit írhatnék még, amivel átadnám, mennyire jó... jó? Nem ez kevés. Szóval, amivel átadhatnám, mennyire fenomenálisan jó ez a regény.

Izgalmas. Érdeke. Fordulatos. Meglepő. Tele van apróságokkal, amik csak még értékesebbé teszik. Vegyük például Xochi zenelejátszóit. Kicsi dolognak tűnhet, de már e is emlékeztet minket egy letűn korra, és arra, mi maradhat valakiből a halála után.

Egyébként a helyszín is jó választás. Apropó, helyszín. A sors iróniája, hogy pont az előző bejegyzésben panaszkodtam a sok New York-i disztópiára, erre meg belefutok egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jó könyve a műfajból.

Összességében: amit az értékelésben leírtam talán túlzás, csak hát annyira elragadott a hévv... ettől függetlenül, ha meguntad a Lapos törtéetű, sablonos Ya könyveket, és újra bele akarod vetni magad a műfajba, ez tökéletes választás.:)

Kedvenc szereplőm: