Maria V. Snyder: Méregtan

2015.07.16 19:56

A történet röviden:

Főhősünk, Yelena, megölt egy embert. (Igen, tudom, nem túl vidám kezdés, de nem kell aggódni, nem egy gyilkossági dráma.) Ezért ugyebár halál járna, de a sors (vagyis inkább Valek) felajánl neki egy lehetőséget: vagy rögtön kivégzik, vagy elvállalja az ételkóstoló tisztjét. A visszautasítás természetesen elmarad, és innentől nem folytatom, mert bárhonnan is közelítem meg, az nagyon spoileres lenne. Bocsi annak, aki nem olvasta, de hát ez van. Izé, a történet. Szóval, a dolgok bonyolodni kezdenek, kiderül egy csomó minden, és...

Véleményem:

...ez így unalmasnak hangzik, de nem az. Sőt. Ami azt illeti, kifejezetten izgalmas, fordulatos, a történetvezetés is jó, sőt nagyon jó. Nem mindig ragadott magával, de amikor igen, akkor nagyon.

A borítóról meg csak annyit, hogy képes lennék órákig is elnézni. És ez most nem vicc. Órákig. (Ezt most dőlt betűvel írtam volna, de valamiért nem engedi... tippek?)

Yelena karaktere már az elején is szimpatikus... sőt, ami azt illeti, a végén is. Érdekes az ő szemével nyomon követni a történéseket, és a végére végre valahára... még a SPOILER tudjátokmilyen képességeit is felismeri.

Na, és most érkeztünk el az értékelésem fénypontjához.

Valek. Na igen,Valek. Együtt érző, de özben mégis távolságtartó, becsületes, de hajlandó sok mindent beáldozni azért, akit szeret, megközelíthetetlen, de... ez a szereplő meglepően összetett, engem legalábbis meglepetésként ért. Nem az a tipikus vörös pöttyös "titokzatosvagyokésnagyonizmosjárjunk" fajta, hanem annál jóval kidolgozottabb. Már csak miatta megérte elolvasni a könyvet. Azt hiszem, új névvel bővült a listám, ami valójában nem is létezik, de ha létezne, jó kis blogbejegyzés lehetne belőle.. A folytatással kapcsolatban még bizonytalan vagyok, nem tudom, belevágjak-e, ha megjelenik.

Még annyi szereplőről beszélnék, csak hát akkor húsz oldalas lenne a kritika. Visszafogom magam, és már csak kettőt emelek ki.Nehéz lesz, de... SPOILER VÉGE.

A parancsnok. Meg úgy az egész állam felépítése, ami szoros összefüggésben van a személyiségével. Nem csak egy hibája van, egyenes, nemes, de nem együttérző, egy jól megírt vezető. Egyébként maga a felépített világ is kiemelkedően sok képzelőerővel megalkotott, az írónő láthatóan nem elégedett meg a vámpírok beintegrálásával a modern világba, és bármennyire úgy tűnik is, ezt nem célzásnak szántam.

Oké, nem bírom ki. Rand indokai érthetőek, Reyadot mindenki megutálja, Ari aranyos, a varrónő (nem jut eszembe a neve) hiába nem kap elég figyelmet, ő is lehetne akár egy lélegző, mozgó személy, mint mindenki. Azt hiszem, ennek a regénynek az erőssége a karakterekben rejlik. Na meg a kitalált világ sokszínűségében.

Kedvenc szereplőm:

Ha eddig nem jött volna le, Valek. Vagy Ari... egyszerűen nem tudok választani közöttük.

Összességében nem mindenkinek ajánlom, csak a legtöbb embernek, és annak, akit nem zavar egy kis durvaság. Na meg annak, akinek elege van már a kreativitásban nem éppen dúskáló, sablonos világokból. (Khmmm, nem célozgatunk.)

Ennyi lett volna mára, vagyis mégsem, mert jön egy ajánló az egyik kedvenc sorozatomról. Talán.

E M