PERCY JACKSON
Nemrég elgondolkodtam, hogy mitől is lesz egy könyv kedvenc. Mert mostanában kedvenccé avattam néhányat, de olyan IGAZI rajongásból csak kevés akad. Aztán, amint a meghatározáson gondolkodtam, két szó ugrott be. PERCY. JACKSON. Úgyhogy most lássuk, mi az én rajongásom tárgya, melyik dedikációért terítenék le pokrócot a bolt elé, és hogy mitől is olyan fantasztikus ez a sorozat.
Nem tudom, mikor kezdődött. Valamikor, a világegyetem kezdetén elolvastam, és valahogyan magától értetődött, hogy ez az egyik legjobb dolog, amit valaha is papírra vetettek. (Elvetemült lennék? Á, dehogy...) És csodák csodájára, ez egyre csak jobb lesz! A múltkori bejegyzésben felvetettem a Mount Everest - Kékes tető hasonlatot. Na, itt az első rész a Mount Everest, a Neptunus fia meg már valahol pegazusháton szálldos a csillagok között. És ezzel nem túloztam!
Most jönne az a rész, hogy "jó, persze, vannak hibái...", és talán tényleg vannak. Valahol, nagyon-nagyon mélyen, eltemetve a sok humor és fantázia alatt, apró porszemekként Percy Jackson világában. Igen, nem mindenkinek ez a mfaja, egyesek talán túlontúl gyerekesnek találhatják az első részt, de ez engem cseppet sem zavar. Aki nem olvasta, az még nem is élt. (Na jó, azt azért nem, de értitek a lényeget.)
És most félórás áradozás következik. Csak erős idegzetűeknek.
Szóval, miért is érdemes elolvasni?
A karakterek. 1. Sok van belőlük. 2. Mindenkinek saját története van. 3. Percy. Az elején talán még csak úgy "vannak", de később...... egész biztosan találsz magadnak egy kedvencet, akinek drukkolsz, hogy élje túl. Nem elrettentésként, tessék továbbolvasni!
SPOILER Percabeth. <3 Van a negyedik részben egy jelenet, mindenki tudja, mire gondolok. Na az... oké, erre most nem lenne idő. Egy kis kedvcsináló a Npetunus fia c. könyből: SPOILER VÉGE
És az egyetlen megmaradt, tiszta emlékét sem akarta kiadni. Ez Annabeth arca volt, szőke haja és szürke szeme, ahogy nevetve átkarolja és megcsókolja, mert megint valami marhaságot csinált.
Akkor biztosan folyton csókolgatott, gondolta Percy.
Mindejárt folytatom a bejegyzést, most sajnos mennem kell, sürgetnek...:/ Később még befejezem! (:
ÉÉÉS... visszatértem! Úgyhigy be is fejezem, ahogyan ígértem.
A hangulat. Egy időben nem is értettem, miért vagyok én ezért annyira oda, aztán elolvastam egy részletet, és annyira megszállt a Percy Jackson - hangulat, hogy már szinte fájt az öröm. (Gondolom, ti is éreztetek már így. Zudjátok, amikor megjön egy csomag, és gyanúsan könyvalakja van, te meg már ugrálsz a lelkesedéstől, annyira meg akarod tudni, mi van benne.... izé, elkalandoztam.:) )
A rajongás érzése. Elsőre talán furán hangozhat ez a pont, de szerintem jó dolog rajongani valamiért. (Persze amíg nem visszük túlzásba.) Van valami, amiért tudsz lelkesedni, amitől vidám leszel, aminek nap mint nap örülhetsz.:)
Azt hiszem, elkanyarodtam. A lényeg: ELOLVASNI! <3