Pusztítsuk el kreatívan az emberiséget - avagy kedvenc disztópiáim
*ujjropogtatás* Hát, ez hosszú lesz.
Ezerszer köszöntött már be zombiapokalipszis, az űrlényeknek saját repteret nyitottak, az újonnan összeállt amerikai társadalom pedig egyre furább dolgokat talál ki. Ez lenne, ha a negatív jövőképek akár csak a tíz, kevésbé durva százaléka megvalósulna. Amit most összegyűjtök, abban lesz mindenféle: egészen komoly társadalom - kritikával bíró, vagy csak simán izgalmas. Íme hát, a kedvnc disztópiáim, és hogy mit mondanak el rólunk.
- Lois Lowry: Az emlékek őre. Ez az a könyv, ami sokkol. Amitől ráébredsz dolgokra, amitől elgondolkozol dolgokon, és amitől egészen más színben látsz mindent. A történet alatt, valahol nem is olyan mélyen, meghúzódik egyfajta kimondhatatlan tanulság a társadalom korlátairól, amibe egyszerűen bele sem mersz gondolni.Ha eleged van már a modern, véres egyedekből, éa tényleg tanulni akarsz valamit, ezt ajánlom.
- Stephenie Meyer: A Burok: Ez inkább a romantikus kategóriába sorolható. Viszont... benne van minden más is. Ne izguljatok, ezek után jönnek a pörgős, akciódús alkotások, de ott még nem tartunk. Ez is inkább magával ragad, egy napra beszippant, és benned hagy valamit.
- Lauren Oliver: Delírium. Igen, ez is az a téma, hogy az amerikai társadalom egyre furább doldokat talál ki. MInt például, hogy a szerelem betegség. Amikor értékelést írtam erről a moly
.hu-n, egyszerűen nem tudtam, hány csillagot adjak rá. Mert egyrészről gyönyörű, másrészről viszont... nem is tudom. Valahogy olyan összevissza, de nem annyira, hogy ez nagyon zavaró legyen. És ebből származik az egyik kedven könyves isézetes is: "Aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat. De meglehet, hogy repülni fog."
- Kiera Cass: A Párválasztó. Igen, a Párválasztó az én egyik nagy szerelmem. Magamtól nem nagyon nevezném disztópiának, inkább egy kastélyban játszódó romantikus történetnek. Ettől függetlenül muszáj volt beleírnom, mert nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretem. Kinyitom bárhol, és ott egy rész, ami megmosolyogtat, elszomorít, vagy bezár magába, és abba sem tudom hagyni az olvasást.
- Dan Wells: Részben ember - erről nem írok sokat, úgyis olvashatjátok a véleményemet itt, a blogomon.
- Marissa Meyer: Cinder- A borító, a világ, a történet, a szereplők - mintha minden direkt úgy lenne kitalálva, hogy szeressem. Sőt. Oda legyek érte. Egyszerűen leírhatatlan, milyen fantasztikus ez a könyv. Igen, mesefeldolgozás, amit én szeretek, de aki nem, annak sem vesz el semmit sem az élményből, sőt! Talán még hozzá is tesz egy keveset.
Ezek lettek volna a kedvenc disztópiáim, remélem, valamelyik elnyerte a tetszéseteket, ha esetleg bele akarjátok vetni magatokat a műfajba. Ha vizsont inkább valami sokkal izgalmasabbat olvasnátok, ajánlom a Menedék című könyvecskét, ami nekem nagyon tetszett.:) Meg az Útvesztőt, azt sem lehet letenni.
E M