Rachel Hawkins: Démonüveg
2015.08.23 17:45
És... visszatértem! Szép volt, jó volt, és mostantól Guten Tag-gal köszönök minden boltosnak, viszont hiányzott már a blogolás.
A történet röviden: (Vigyázat! Spoilerveszély!)
És igen. Vigyázat, spoilerveszély. Ugyanis az első csavar a harmadik fejezetnél van, így csak annyit mondhatok, hogy az elején beledobják Sophie-t a tóba. Meg még talán annyit, hogy az apjánál tölti a nyarat, de már így is túl sokat lőttem le nektek. Egyszerűen olyan sok ebben a fordulat, hogy nem lehet normálisan összefoglalni. Bocsi.
Véleményem:
Mielőtt még belekezdenénk, egy dolgot szeretnék tisztázni. Nem rajongok a trilógiák második részeiért, ugyanis a tapasztalataim többsége velük kapcsolatban többnyire negatív. Amiket eddig olvastam, azokat szinte kivétel nélkül átkötő jellegűnek találtam. De ez...
- Saját története van.
- Izgalmas.
- Vicces.
Nem mondom, hogy életem könyve, de ettől függetlenül szórakoztató, számomra egy tipikus délutáni olvasmány.
Nem minden tetszett benne, például... hát igen. Ez egy átok, hogy mószinte mindig a rossz fiúnak szurkolok? Csak én vagyok így ezzel? Habár a történet gördülékenységét pozitívumként soroltam fel, néha nem ártott volna egy kis fellélegzés. Megyünk, megyünk, megyünk, megyünk, de a végére már szinte belefulladtam az eseményekbe. Jó,ha egy történet letehetetlen, de néha nem árt egy kicsit lassítani, ha mély nyomot akarunk hagyni az olvasóban.
Sophie az első részben nem volt túl szimpatikus, itt szerencsére már valamivel jobb a helyzet. Értem én, okos, jók a beszólásai, de valahogy nem tudtam vele azonosulni. Meg a döntéseivel. Viszont bátor, őszinte, és a végére meg is szerettem.
Ne kell félni, nehogy elrémítsen bárkit is ez a sok felsorolt negatívum. Ettől függetlenül ez egy szuper könyv, és nem érdekel, hogy egy hét múlva suli, akkor is jó kis nyári könyv.
Ami pedig az írónő világát illeti, egész szerethető. Nem mondom, hogy nem láttam még hasonlót, de tartalmaz érdekes dolgokat is. Ja, és újabb pozitívum: nem tudtam, mi fog történni, és ez most jól esett. Végre egy iromány, ami nem kiszámítható! Nem mintha bármi bajom lenne azokkal (mármint a könnyen megsaccolható végű könyvekkel, és jó érzés felkiáltani, hogy "ÚGY TUDTAM!"), de akkor is...
Kedvenc szereplőm:
Cal. SPOILER Miért? Miééééééért????????????? SPOILER VÉGE Másnak talán túl mogorva, de nekem ő a legszimpatikusabb az egész sorozatból.
Úgy összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. :) Tudom, nem valami hosszú, na de majd a következő... arról lez mit mondani.
Már haladok a Ne értints c. művel, de... egyszerűen nem bírom befejezni a Halálkúrát. Fizikailag képtelen vagyok rá! Pedig jó, és izgalmas, és érdekes, de ha a kezembe veszem... nem. Annyira nem, hogy az már fáj. Eladaktam, és nem tudok átlendülni ezen a holtponton. Brühümm. Ünnepélyesen bocsánatot kérek mindenkitől (a saját önérzetemet is beleértve), de én ezt most abbahagyom. Pihentetem egy kicsit, és ha majd lesz kedvem hozzá, átrágom magam rajta. Tudom, hogy elvileg fantasztikus, de ha egyszer kiestél a sztoriból, nagyon nehéz visszatalálni. Biztatás?
E M