Sara Raasch: Hó mint hamu

Ez most nem egy szokványos kritika lesz, nem olyan jól felépített, inkább csak egy, az érzéseimet és gondolataimat leíró, utólagos élménybeszámoló.

Először is: a borító. Ez a borító... valami elképesztően gyönyörűséges. Az egész annyira kreatív, és a zsínek, és hogy passzol a címhez, és hogy passzol a történethez... le a kalappal.

Amiért még plusz pont jár, az a világ. Rég olvastam már olyan igazi, belevaló high fantasyt, és hát most megkaptam. (Ne értsetek félre, nagyon szeretek YA könyveket olvasni, de azt azért lássuk be, hogy elég kevés közöttük a teljesen mésik világban játszódó, tényleg jól kitalált és felépített fatázia-regény.) És erre... nagyon tetszik az évszak-és ritmuskirályásgok ötlete, habár nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az írónő volt az első, aki ezt kitalálta. Mindenesetre én még nem nagyon olvastam ilyesmit, szóval nekem bejött.

Tetszik benne a főhősnő is. Néha ugyan hisztis egy kicsit, de aztán mindig rájön erre, és próbálja megváltoztatni a hozzáállását. A többi karakter is kellően szimpatikus vagy épen ellenszenves, főleg Theront szeretem.;)

Ja, és még valami. A nevek. Nem tudom, hogy mennyi része a művésznő által kitalált, és mennyi a valós, mindenesetre szerintem jó lettek összeválogatva.

Spoilermentesen, azt hiszem, ennyi. Tesék elolvasni, ha akár csak egy kicsit is szereted a fantasy-t, egyenesen kötelező.

Várom már a folytaást.:)

E M