Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

A legtöbb lány talán örülne, ha Párizsba költözhetne. De Anna nem. Hátra kell hagynia a legjobb barátnőjét, egy alakulófélben lévő kapcsolatot, egyszóval mindent, ugyanis a szülei ide küldik tanulni. Ám az élete váratlan fordulatot vesz, amikor találkozik St. Clairrel, aki valahogy egyszerre helyes, okos vicces, más szóval minden, ami jó lehet, csak éppen foglalt.

 

Ez a könyv olyan... aranyos. Nem nyálasan aranyos, hanem izgalmasan-érdekesen-cukin aranyos. Nem giccses, de az tény, hogy csak úgy lubickol a romantikában. Ez viszont nem fullasztó, inkább olyan, mintha úsznál egy jót a Karib-tengerben. Habár igazából nem is tudom, ugyanis még sohasem úsztam a Karib-tengerben.

A borító egyszerűen tökéletes. KIválóan visszatükrözi azt az érzést, ami olvasás után megmarad az emberben. Mert igen, én ezután olyan olvastam-egy-jó-könyvet hangulatba kerültem, és örültem, hogy ez egy lezárt történet. Nem kell amiatt aggódnom, hogy mi fog történni, hanem SPOILER végre kaptam egy tisztességes happy and-et. SPOILER VÉGE 

Említettem már, hogy szerintem egy könyv akkor a legjobb, ha érdekes helyszíneken játszódik? (KIvéve, amikor zseniálisan egyszerűeken.) Itt is ez a helyzet. Ez után EL AKARSZ MENNI PÁRIZSBA. Látni szeretnéd azt a sok mozit, az operaénekest az étteremnél, fel akarsz mászni a Notre Dame tornyára. Nem olyan agyonhasznált dolgokat emel ki, mint "Jaj, de szép az Eiffel torony!", sokkal inkább benne van egyfajta életérzés. RÁadásul egy ilyen háttér egészen már megvilágításba helyez bizonyos jeleneteket. Gondoljatok csak bele! (Próbálom spoilermentesen megfogalmazni.) AZ a jelenet Étienne-el a TUDJUK MINEK a tetején feleannyira sem lett volna olyan lenyűgöző, magával ragadó és fantasztikus, mint ha mondjuk egy hétköznapi utcasarkon játszódik.

Most gonoszkodok még egy kicsit azokkal, akik nem olvasták, előre is bocsi. SZóval, ami miatt még nagyon tetszett.ű

Csak így magunk között, mi, akik befaltuk már azokat az oldalakat: ugye? UGYE? Tudjukki (nem Voldemort) egyszerűen... hát, na tökéletes. Nem akarok áradozni, sem semmilyen túl nyálas dolgot mondani/írni, de ez az igazság. Illetve, nem egészen tökéletes, de hát ki az? Ő és Anna (mint főhős) sokat emeltek a történet színvonalán.

A szereplők a szívemhez nőttek, kivéve akiket megutáltatottt velem y könyv, és Annával is jó volt azonosulni. Kellett egy kis idő, mire összeszedte magát, de végül csak rendbejöttek a dolgok. 

Most nem jut ezsembe több dolog a kritika részhez, vagyis de, még egy: a jelen idő. Ritkán még illik is az irományhoz, de a legtöbb helyen NEM! NEM, NEM ÉS NEM! EZ engem eléggé zavart, de ettől függetlenül örülök, hogy ki lett adva magyatul is, méghozzá igényesen.:)

 

Ez most egy kérdés akart lenni?Azt hittem, egyértelmű. Naná, hogy Étienne. (MOst ide írtam volna egy jelet, de végül nem mertem felvállalni.:))

 

Azoknak, akik szeretik a romantikus könyveket. Ilyen egyszerű. Ha kell a lelkednek, olvasd el. Ha nem, ne.

 

Röviden: tetszett, szép volt, jó volt, jöhet a következő, mégpedig a Napszemű Pippa Kenn!:)

 

E M