Tahereh Mafi: Ne érints

Juliette érintése halálos. Kiskorától kezdve elszigeteltségben él, a cselekmény kezdetekor egy elmegyógyintézetben tengeti napjait, ám minden megváltozik, amikor új szobatársat kap, méghozzá nem mást, mint Adamet. Ettől a perctől kezdve az élete egészen más fordulatot vesz, és a történések közepette lassan az erejére is elkezd egész máshogy tekinteni.

Hol is kezdjem? Mondjuk az elején. Rögtön megfogott, ahogy Juliette látja a dolgokat, habár a cselekmény kezdetén emiatt egy kicsit "bezárva" éreztem magam, mint olvasó. Gyönyörű, ahogyan leírja, de mivel nem mond el mindent, egy kicsit hiányoltam az információkat. Viszont ez csak még izgalmasabbá tette.

És... nézzétek ezt a borítót. Szerintem valami elképesztő!:) Nem tudom, ki rajzolta, de ment neki a virtuális pacsi.

A karakterek érdekesek, egy élmény volt végigkövetni a lány jellemfejlődését. Az elején még nagyon bizonytalan, keresi a helyét a világban, viszont a végén egy nagyon szimpatikus, erős főhősnővé érik. A többiek is jól kidolgozottak, itt nincsenek sablonos jellemrajzok, mindenki egy külön világ.

És amit külön kiemelnék: csavaros. Rengeteg benne a fordulat, sosem tudtam, mi fog történni legközelebb. Mostanában sajnos sok egyébként jó könyvet ront el nekem az, hogy előre megsejtem a "nagy lezárást". (Ilyen páldául a CInder. Nagyon szeretem, de... kitaláltam a végét. )

Viszont... SPOILER A lezárás nagyon X-menes. (Egy kicsit túlságosan emberfeletti ehhez a könyvhöz, legalábbis szerintem.) Szinte vártam, mikor mutatkozik be a bázis vezetője Xavier professzorként, és mikor magyarázza el, hogy ez egy külön iskola. VIszont összességében tetszett a lezárása.SPOILER VÉGE.

Még év elején összeállítottam egy polcot a regényekből, amiket el szeretnék olvasni. És bár nem ez alapján haladtam, azt vettem észre magamon, hogy szép lassan fogynak az olvasatlan könyvek a polcról. Talán nem véletlen. Már jópár éve tartom magam könyvmolynak, mégis csak most kezdtem megismerni a saját ízlésemet. Izé, hol is tartottunk?

Eltértem a tárgytól. Egy-két dolog kivételével szinte minden tetszett ebben az irományban, az egész olyan...másvilági, de ez fokozatosan alakul át valami mássá.

Olvasás közben egy másik világba csöppentem. Egyedi, kreatív, mesebeli, közben valahogy valóságos: ezekkel a szavakkal jellemezném. Ez az, ami teljesen beszippant.

Talán James. Nem igazán tudom, miért, hiszen páran nála jóval érdekesebbek, valahogy mégis a szívemhez nőtt. Szurkolok neki, nehogy valami baja essen.:) És arra is kíváncsi vagyok, hogyan alakul a világ sorsa.

És bevezettem egy új piros betűs részt.

Azoknak, akiknek elegük lett a sablonos sztorikból, de közben azért szeretnének a YA kategórián belül maradni.

 

Összegzés: tetszett. Azt kell, hogy mondjam, tetszett. Mert gyönyörű.